Tegnap volt a nagygyűlés a szabadkőművesekkel. Én legfőképp nagyszakállú öregembereknek képzeltem őket, palásttal és Gandalf-bottal. Vagy legalábbis Dolce-Gabbana öltönyös City-bankároknak,  David Cameronnak, Barack Obamának, siriusi nyelven beszélő gyíkembereknek. Ezek jól álcázták magukat. Két gimnáziumi matektanár küllemű, enyhén kopaszodó negyvenes úrnak nyitottam ajtót, pulóverkönyökükön bőrplecsnivel. Másfél  órán át suttogtak Gentleman-nel. Csak az utolsó mondatukat hallottuk Madeleine-al az ajtó mögött. " Elvileg minden rendben van a bérleti joggal, de még meg kell kérdeznünk a Nagy Varázslót." Egyértelmű. Persze, hogy meg kell. Gentleman megnyugtatásunkra mindehhez csak ennyit tett hozzá, már tea felett ülve. " Vannak hozzá kapcsolataink."