Tegnap este Gyűrűk Ura nézés közben a "farméletelégedettség" mutatóm kicsit kilengett.  Dmitrij az első húsz percben harmincszor állította le a videót ilyen kérdésekkel, hogy "Ennek miért van ilyen nagy füle?", Harlen harmincadjára morogta le, hogy "azért mert tünde, te bunkó." "Ez hülyeség." "Ezt egy oxfordi don írta, te barom." Az indiánlány pedig - tényleg, ő még szóba sem került. Van egy várandós indiánlányunk, Arina - harmincadjára nyöszörögte közbe, hogy "ne veszekedjetek, árt a gyereknek." Úgyhogy, ma eldöntöttem, hogy megszököm. Egy kicsit. Cardiffhoz túl későn keltem, Londonba mentem jobbhíján, és elhatároztam, hogy ma utálni fogom. Csak. Mert megtehetem. Be is vettem magam haragosan Smithfield-i piac melletti parkba, oda, ahol a tolvajokat akasztották fel régen, - az elsőt 1238-ban- és dohogva fújtam a cigarettafüstöt a városra. "Magakellető lotyó vagy, London" -mondtam neki. - "Unlak."

Ugyanezzel a konok undorodással  vettem kelletlenül talpam alá a várost. Arra eszméltem egy nyitott udvari kapuban, hogy már a kezemben egy szórólap a nyomdászok céhének épületéről, és egy palástos úr tessékel befelé széles mosollyal. 16. századi Bibliák, kazettás mennyezetek, katalógusból kihúzott kert. Fujj London, ismételgettem az négyévszádos kandalló előtt láblógatva. Épp mellettem az "elátkozott Biblia", 1539-ből, amiben a nyomdász a "ne paráználkodjból" kifelejtette a tiltószót. Fujj,London,fennhéjázó prosti...

Aztán elkeveredtem a Bride's Churchbe. Normann-korból ittmaradt , római alapokon álló templom. Szent Cecília palástja az üvegfal mögött, ezeréves posztó. Na és. Nem lehet engem ilyen könnyen lekenyerezni. Én kitartó vagyok. "menj a pokolba London, nem érdekelsz", morogtam a normann köveknek. 

Az Old Bailey sarkán már természetes volt, hogy befelé terelget az őr széles vigyorral a büntető bíróság nagyterme felé, ahol szintén mutiban volt ma minden.-. Itt állt I.Károly a bírái előtt.  Ez a város tetszeni akar most, - dohogtam konokul. Nem bírja elviselni, ha valakinek nem tetszik. London, olcsó konzumnő, te, Kiszel Tünde hozzád képest decens, puritán polgárasszony. Villogtasd még a combjaidat, úgy van.

McCartney gitárjánál feladtam. Végül csak ültem a parkban a smithfield-i piac mellett fáradt lábbal, ahol a tolvajokat végezték ki régen, megadóan fújva a füstöt Bartholomew's Hospital felé, csendesen morogva a Szent Pál katedrálisnak: "London, romlott, aljas, gyönyörű királynő, te, nem adnál csak egy egészen kicsi esélyt, hogy a történészed legyek?"

Hazafelé a metrón két kislány beszélgetett mögöttem - magyarul: "Itt nem szabad azt mondani, hogy fáklya, mert az csúnyát jelent, érted?"

Itthon vagyok. Filmet nézünk. Mátrixot. Dmitrij is jön.