Nyanyus a hegytetőn lakik, férjével és negyvenéves kisfiával, négyszázéves, görnyedtvállú házak között ágaskodó üveghodályban, tetején citromsárga-szegecses, vörösréz kéménnyel. Azt mondja a nyolcadik háza az elmúlt harminc év alatt, de már kezdik kinőni. Hárman vannak, kell a hely. Érthető. Angolul még csak egy kicsit beszél jobban, mint Vida Ildikó, de ami késik, nyilván nem múlik. Foglalkozása a műanyagpapucs. Nagykerben. A Royal Academy of Arts-ban Monet kiállítás van, 40 fontért. S mivel British Museum még nem fedezett fel sztártörténészének ( feltehetően szabadságon van, akinek a dolga lenne ), jobb híján Nyanyusnál szedtem össze tegnap a Monet-ra valót. Az egész harmadik világról messzemutató alulnézeti perspektívát enged nyitni, ahogy négyórai padlóvikszolás után a földön térdelve koszos lábkörmét látja az ember nagytotálban, amivel azt mutogatja, hol nem elég  fényes még a konyhakő.

 Íme a műanyagpapucs transzormációja Monet-vá, s Nyanyus  nagylábujja körmén a pattogzó, vörös körömlakk társadalomtörténeti horizonttá. ( Vagy legalábbis mondanák ezt  a professzoraim. Én tömörebben is meg tudom fogalmazni.)

"Hol voltál?"- kérdezi otthon Dmitrij. "Nyanyusnál." Az arcán őszinte aggodalom. "Soha többé ne tedd!" - és elém tolja mirelit pizzája felét.