Bob, Philipp és Harlen feltette az életét az arra, hogy megmentse a lelkemet, és focihoz is alkalmatlan agysejtjeimbe beleverje a rögbi szabályait. Ez a következőképpen néz ki: A képernyőn egy rakás kék és fehér gólem fekszik egymáson percek óta, fújtatva.  Valahol labda is van. Volt. Valamikor. Bob üvölt, Harlen a hatodik söre után átszellemült mosollyal ismételgeti az egyetlen mondatot, amire szájizmai még engedelmeskednek:  "win or lose, wear the rose", Philipp  pedig tanárbácsis nyugalommal csettint a sörébe, "Na, Andi, kié a büntetőrúgás?." Jól megvizsgálva az érveket pro és kontra, megfontolt határozottsággal tudom rávágni, hogy "Angliáé, egyértelmű." Philipp megnyugszik, "jól van, tiszteletbeli brit vagy." Bob üvölt örömében, mert a büntető sikeres, Harlen motyog valamit rózsáról, meg győzelemről,  és én egy rögbiszakértő dicsfényével övezve temetkezem vissza a korsó London Pride-omba, - kicsit bosszankodva, nyilván, mert épp kizökkentettek a játék finom részleteinek élvezetéből.