Akkor elmesélem, milyen itt az esküvő. Az olyan, hogy az éjszakai szerkesztői munka után felkelsz reggel, és már izomlázad van. A gondolattól. Aztán kimész a teáddal a kertbe, ahol nehéztüzérségi guanotámadást intéz ellened a folyó felett átrepülő kanalasgém. Csak hogy el ne felejtsd, hogy esküvőnap van. Mire felhúztad a hetvenedik ágyat is, megjön  a nászpár, és pánikot kap, mert pókot talál a hálószobájában. Igen. Igen kicsim, ez egy farm, ide foglaltad az esküvőt, tudod. Egy farm, meg az istállója,ami hálószobává van alakítva, ide foglaltad a nászéjszakád, mert az Oxford streetről trendi ötletnek tűnt. A pók vele jár. Bónusz. Ha kiteszed, visszajön. Ha agyonütöd, jön másik. Sok sikert.  Este tízre a sör és kokainboldog nép általában háznyira gyújtotta már a tüzet a kertben, és a szomszéd néni is túl van az első néhány "mindjárthívomarendőrséget" visításkörén. Mi a katarzispont előtt Bobbal és Madeleine-al  hullafáradtan elmenekülünk tapintatosan elvonulunk Forty Greenbe - Bob szerint ott lakik minden híres focista, színész, és politikus. Mindenesetre szép. Lankák, házacskák, birkák, ősrégi kőkerítések.  Sör mögött a 800 ( tényleg 800!) éves Royal Standard pub-ban még azt is megbocsátja az ember, hogy otthon esküvő van. S hogy holnap hegyekben áll a mosásért kiáltó ágynemű.